Miért mérünk?
A Balaton ökológiai állapotát az utóbbi évtizedekben két döntő környezeti változás határozta meg: az eutrofizálódás-oligotrofizálódás és a globális éghajlatváltozásnak tulajdoníthatóan szélsőségesebbé váló időjárás.
A Balaton trofitása
Az eutrofizálódást a tóba juttatott nagy mennyiségű növényi tápanyag (foszfor és nitrogén) váltja ki. Természetes körülmények között ezek a tápanyagok szűkösen állnak rendelkezésére a tóban lebegő egysejtű, mikroszkópikus méretű növénykék (algák) számára. A szennyvizek bevezetésével, a mezőgazdasági területek trágyázásával és a növénytakaró megbolygatásával jelentősen megnöveltük a vizeinkbe jutó tápanyagok mennyiségét és az algák termelését. Ezzel ráadásul az algafajok között is válogattunk: a bőséges foszfor-kínálattal a gyakran mérgező anyagokat termelő, a légköri nitrogén megkötésére képes kékalgáknak kedveztünk. Mondanunk sem kell, hogy az algáktól bezöldült, a mérgek miatt bőrkiütéseket okozó víz nem vonzza a turistákat és számos más ökológiai és gazdasági kár forrását is jelenti. Az 1980-as évek közepétől a Balaton tápanyagterhelését sok 10 milliárd Ft árán sikerült annyira lecsökkenteni, hogy az eutrofizációs folyamat megfordult, az algák mennyisége fokozatosan kb. az ötödére esett, és a kékalgák is némiképp visszaszorultak. Ezt a folyamatot nevezzük oligotrofizációnak. Büszkék lehetünk arra, hogy a Balaton vízminősége ma ismét kiváló – hasonlóan szép eredménnyel világszerte kevesen büszkélkedhetnek. (Itt megnézheted a folyamat részleteit a Keszthelyi-medence példáján.)
Éghajlati szélsőségek
Manapság a csapból is a globális klímaváltozás folyik. Ám a sajtóhírek alapján könnyen úgy tűnhet: majd lesz felmelegedés, és ez sok kárt okozhat távoli országokban. Sajnos a valós helyzet más: az éghajlat szélsőségesebbé válásának következményeit mi és most is tapasztaljuk. Ennek egyik megnyilvánulása volt az, hogy a Balaton vízállása a 2000-2004 közötti aszály miatt rendkívül alacsonyra csökkent (ld. még itt). Volt, aki vízpótlást követelt és volt, aki az idegen vízgyűjtőről való vízpótlás kockázataira figyelmeztetett. A leginkább reálisnak tűnő terv a Rábából vezetett volna vizet a Balatonba – akkor persze még nem kapott akkora figyelmet a Rába habzása. A felmelegedés miatt a Balaton nem fog kiszáradni, ám fel kell készülnünk arra, hogy gyakoribbá válhatnak az igen alacsony vízállású időszakok. (Itt megnézheted, milyen lehet a Balcsi vízállása a jövőben.) Ha a víz tartóan melegebb és sekélyebb lesz, felgyorsul a tápanyagok áramlása is. Ez fokozhatja az algák termelését és előnyt biztosít a kékalgáknak.
Mit kell tennünk ahhoz, hogy a Balatont a jövőben is jó állapotban tarthassuk? Elsősorban is folyamatosan figyelnünk kell, nem mutatja-e tavunk a megbetegedés bármiféle tüntetét? Minél hamarabb és pontosabban állítjuk fel a diagnózist, annál biztosabban találhatjuk meg a gyógyítás lehetséges módját. Ezért működtet a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási Kutatócsoportja és a Budapesti Műszaki Egyetem Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszéke automatikus mérőállomást Keszthelynél már 2001 óta.